Itt "bulizott" Schubert

Atzenbrugg, Schlossplatz 1. Kastély (Schloss Atzenbrugg)

Ausztria, Niederösterreich


 

Atzenbrugg ma 2600 lakosú osztrák kisváros Alsó-Ausztria tartományban, Bécstől 40 kilométerre nyugatra. Kastélya Franz Schubert (1797–1828) életének egyik legderűsebb helyszíne volt.

wikiwand.com

Építéstörténete az 1100-as évekig nyúlik vissza. Több bővítés után mai formáját a 17. században nyerte el. Ekkoriban, egészen 1938-ig egyházi tulajdonban volt. A második világháborúban rossz állapotúvá vált épületet az 1970-es évek végétől nagy ütemben állították helyre.

Schubert, az európai zeneirodalom legbalsorsúbb klasszikusa, akinek rövid élete során még saját lakása sem volt soha, egy dologban volt szerencsés: barátaiban. Kevés muzsikus dicsekedhetett annyi jóbaráttal, mint ő. Barátai is bohém művészek voltak. Írók és költők: Franz Grillparzer, Eduard von Bauernfeld, Johann Mayrhofer. Festők: Moritz von Schwind, Leopold Kuppelwieser, Josef von Spaun és Johann Senn – Spaun és Senn már a konviktus keserű kenyerét is együtt ette Schuberttel. Muzsikus barátai voltak a két Hüttenbrenner–fivér, Anselm és Josef és a náluk jóval idősebb Michael Vogl, a híres operaénekes, akiért Schubert gyerekkora óta rajongott. A baráti körbe tartozott még Franz von Schober, aki egyaránt hódolt a versek, az ecset és a hangok művészetének. Az ifjú bohém emberek sok időt töltöttek együtt, Schubert zenéjét hallgatva, játszva, szórakozva: ezek az összejövetelek voltak az úgynevezett Schubertiádák.

Gyakran kirándulással is összekötötték a baráti összejöveteleket. 1820 és 1823 között állandó helyük volt Atzenbrugg, ugyanis Schober nagybátyja itt volt intéző. A kirándulásokra hölgyek is csatlakoztak, s a kastélyparkban piknikeztek, labdáztak, táncoltak, vagy éppen társasjátékoztak együtt. Leopold Kuppelwieser többször is megörökítette az atzenbruggi piknikeket. A szabadtéri jeleneten láthatjuk a kastélyt és mellette jobbról, kis facsoport által közrefogva a pavilont, amiről lesz még szó.

Forrás: 1st-art-gallery.com

Kuppelwieser másik atzenbruggi festménye szobai szórakozást mutat: a fiatalok társasjátékot játszanak, Schubert a zongora mellől szemléli őket.

Forrás: eichinger.co

A kastélyhoz tartozó park dombján kis barokk pavilon áll; oda Schubert többször visszavonult, hogy papírra vessen egy-egy új dallamot, vázlatot, melyeket a megírás után a társaság rögtön játszott és énekelt. Így született meg a hat német táncból álló ciklus, az Atzenbrugger Deutsche (D 820) zongorára.

Forrás: donau.com

Forrás: donau.com

1986-ban Schubert emlékmúzeum nyílt a kastély főépületében. Az állandó kiállítás címe: Schubert und sein Freundeskreis (Schubert és baráti köre).  Jelenleg kilenc teremben kétszázötven műtárgy látható, melyek Schubert és társasága életét és a Schubertiadákat dokumentálják. Igaz, sok köztük a másolat, de dokumentálásra és a korabeli hangulat felidézésére kiválóan alkalmasak. És ott van még a hely szelleme is ♥

Forrás: donau.com

A látogatók örömére tartanak korabeli hangulatú tárlatvezetéseket. A nyitvatartást és más praktikus információkat ITT találjuk.

A kastély nagytermében évente, szeptember hónapban újra rendeznek Schubertiadákat. 

Végül hallgassuk meg az itt született atzenbruggi táncokat:

Ahol megelevenedik a Verdi-operák világa

Busseto: via Ferdinando Provesi 35.
Villa Pallavicino: Verdi Múzeum

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

A város délnyugati részén nyárfasortól övezett úton juthatunk el a Pallaviciniek egykori nyári rezidenciájához.

Forrás: Di Marco Musmeci - Opera propria, CC BY-SA 3.0

A monumentális villa, amely egy halastó közepén kialakított mesterséges szigeten áll, 1518-ban épült reneszánsz stílusban. Hamarosan a várost uraló Pallavicino családé lett, akik nyári rezidenciaként használták. 1533-ban itt látták vendégül V. Károly császárt, akit lenyűgözött a sakktábla-szerűen tervezett tökéletesen szimmetrikus épület. Tíz év múlva itt találkozott V. Károly és III. Pál pápa.

Az idők folyamán az épületet tovább alakították, díszítették barokk, majd rokokó stílusban, de szerencsére alapvetően nem változtattak rajta.

1959-ben a villa Busseto városáé lett, benne helyezték el a városi múzeumot (Museo Civico). Teljes felújítás után 2009-ben az intézményt mint Giuseppe Verdi Múzeumot nyitották meg.

Forrás: https://www.inexhibit.com/mymuseum/museo-nazionale-giuseppe-verdi/

A helytörténeti emlékek mellett a múzeum bemutatja a Bussetóban felnőtt Verdi zeneszerzői életművét olyan módon, hogy operái közül a legfontosabb 27 mű egy-egy termet vagy teremrészletet kapott. E termeket az egyes operák ősbemutatóinak díszlettervei alapján rendezték be. Bennük látványos dekorációkat, korabeli plakátokat, ábrázolásokat helyeztek el, amelyeket a kiállított jelmezek koronáznak meg. Természetesen az egyes termekben az illető opera zenéje szól.

A Traviata és a Rigoletto terme:

Forrás: https://www.inexhibit.com/mymuseum/museo-nazionale-giuseppe-verdi/

Az Otello terme:

Forrás: https://www.inexhibit.com/mymuseum/museo-nazionale-giuseppe-verdi/

A Nabuccótól a Falstaffig terjedő sétát kiegészíti a Requiem Rossininek és Manzoninak szentelt terme és Verdi szalonjának látványa. Így, teremről teremre sétálva merülhet el a látogató Verdi műveinek világában. 

Itt a termek alaprajza:

Eredeti Verdi-relikviákat a városközpontban, a Casa Barezziben láthatunk, így a két múzeum remekül kiegészíti egymást.

Itt volt Liszt győri hangversenye

 Győr, Liszt Ferenc utca 13. Vármegyeháza

A Vármegyeháza hatalmas, klasszicizáló épülettömbje eredetileg ferences templom és kolostor volt. Amikor 1786-ban II. József rendeletére feloszlatták a szerzetesrendeket, a kolostorban katonaiskolát helyeztek el, a templomot pedig raktárrá alakították. 1826-ban az épületegyüttes árverésen Győr város tulajdonába került. Ekkor építették át megyeházának, a templomhajó lett a közgyűlési terem.

Ebben a közgyűlési teremben, amelynek ablakai a Nefelejcs utcára néznek, adott hangversenyt Liszt Ferenc 1840. január 16-án.

A világsikereinek teljében magyarságára rádöbbent 29 esztendős Liszt gyermekévei után először tért vissza Magyarországra. 1840. január elején Pesten adott történelmi jelentőségű hangversenyeit követően, egy egész éjszakát a postakocsin töltve, 16-án reggel érkezett Győr határába, ahol a város vezetősége díszkísérettel várta. Távolabbi falvakból is összesereglett nagy tömeg előtt a Széchenyi téren zajlott le a hivatalos fogadás. A megyeháza nagytermében este 6 órakor Liszt öt részből álló hangversenyt adott.

Fáklyás hajdúk álltak a megyeház kapujában — írta korabeli források nyomán Bay Ferenc győri helytörténész — ahol a megye és a város vezető személyiségei várták Liszt Ferencet. Láthatóan meghatva lépdelt fel a lépcsőkön az éljenzés lelkes sorfala közt. Majd kitárultak a nagyterem szárnyas ajtói és a karos és koszorús gyertyatartók fényözöne köszöntötte a díszmagyarban megjelent művészt.

A Honművész tudósítóját ilyen patetikus szavakra ihlette Liszt zongorajátéka:

  

Vágy–csillámmal szegződött minden szem az emeltt helyen álló két zongorára, s a jelenési idő teltével kitörtt örömteli harsány tapsos "éljen" köszönté a magyar disz–öltözetü művészt. A bűvszer megzendült s most hangtengert, majd kéjpatakot teremte elő a remekül merészkedő ügyes kéz. […] egyformán végtelen hatalmu úr ő zongorája s az emberi érzelem felett.

A hangversenyen Liszt a Hexameron–variációkat, saját átiratában Bellini: Puritánok című operája alapján írt Ábránd-ját és Mercadantétól a Donna cariteát játszotta. Brányi Fanni és Vász Lujza egy Schubert–dalt és egy Bellini–áriát énekelt, Liszt zongorakíséretével.

Adjuk át ismét a szót a Honművész tudósítójának:

Magában érthető, hogy mindenik csuda–müve után sokszoros, de az egésznek végeztével mind addig nem szünő "éljen" harsogott, míg előbbi helyét ismét el nem foglalá. Rákoczi–indulóját kezdé most, de harmadik fogása az örömriadásba veszvén, magasztos érzetek köztt várá a meghatott szivek zajleappadtát. Ezt is hallottuk hát; miként? azt nem irhatom, tudják, kik őt szerencsések valának látni és hallani. Kéztyüit szépeink emlékül maguk köztt szétdarabolták, s dicsekszik szerencséjével, ki ennek parányi részecskéjét is mutathatja. Hangversenye után a megyéspüspök Stankovics János ő méltóságánál számára rendezett fényes vigalomban nem jelenhetett meg, részint utazás, részint működés–okozta bágyadtsága miatt.

Az egykori tudósító utolsó mondatában azonban tévedett: koncert után, amelynek bevételét az árvák illetve a győri színház számára ajánlotta fel, Liszt a város színházi és zenei életéért sokat fáradozó Ecker János házába ment és ott töltötte az estét.

Az eseményt a Megyeháza Nefelejcs utcai oldalán, a hangverseny helyszínének ablakai alatt emléktábla örökíti meg:

A közelmúltban, Liszt születésének 200. évfordulója alkalmából az épület főhomlokzatára is felkerült egy emlékjel. Nagy Sándor József mozaikja – Barabás Miklós híres festménye nyomán – a fiatal Lisztet örökíti meg; elkészítésében részt vettek a Waldorf iskola diákjai is. 

 

Források:

Dömötör Zsuzsa – Kovács Mária – Mona Ilona: Liszt tanulmányok. Bp. Zeneműkiadó, 1980
Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Barsi Ernő: Liszt Ferenc győri hangversenye. = Honismeret 1986. 6.
Bay Ferenc: Liszt Ferenc és Bartók Béla hangversenye Győrött. = Győri Zenei Hetek 1956. Programfüzet. Győr, 1956
Orbánné Horváth Márta: Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Győr, Városi Könyvtár, 2001
Köztérkép.hu

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban és 2012-ben készítettem 

Liszt Ferenc további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Budapest I. Fő utca 11-13. Andrássy Gyula budai palotája

Budapest I. Fő utca 30-32. A Budai Zeneakadémia

Budapest I. Krisztina körút 55. Egyszervolt mesepalota Budán

Budapest I. Országház utca 5. A félkarú zongoraművész budai otthona

Budapest I. Úri utca 43. Liszt Ferenc legjobb barátja

Budapest V. Apáczai Csere János utca 4. Pest első luxusszállodájának zenei emlékei

Budapest V. Báthory utca 24. Az utolsó német színház Pesten

Budapest V. Deák Ferenc utca 1. A pesti "Angol királynő" 

Budapest V. Ferenciek tere 7. Liszt Ferenctől az Illés együttesig: az egykori ferences kolostor

Budapest V. Hold utca 5. Muzsikáló ház a Lipótvárosban 

Budapest V. Irányi utca 1. Itt állt Zeneakadémiánk legelső otthona

Budapest V. Március 15. tér 9. Belvárosi Főplébániatemplom

Dáka, Batthyány kastély: Kastély zenei és történelmi sorsfordulókkal

Fót, Vörösmarty utca 2. Plébániatemplom: Liszt Ferenc Fóton

Győr, Káptalandomb 1. Püspökvár

Győr, Kazinczy utca 20. Győr krónikásának háza

Harka, Nyéki utca 2. Liszt és az aranytorkú harkai dalárda

Hosszúpályi, Zichy-kúria

Kalocsa, Szent István út 2-4. Nagyszeminárium. Itt is járt Liszt Ferenc

Kalocsa, Szentháromság tér: Zenei pillanatok a főszékesegyházban

Kalocsa, Szentháromság tér 1. Érseki palota: Liszt és a kalocsai érsek

Kőszeg, Schneller István utca 2-4. A kőszegi Bálház zenei emlékei

Mecseknádasd, Liszt utca 75. Itt született Liszt első magyar darabja

Mohács, Szepessy tér 6. Liszt pihenője

Pécs, Király utca 15. Hangversenyek a Hattyú-házban

Pécs, Mária utca 2. Egy színház hűlt helye

Sopron Fő tér 8. Storno-ház. Járt itt Mátyás király és Liszt Ferenc

Sopron, Petőfi tér 3. Liszt a pódiumon, Petőfi a nézőtéren

Sopronhorpács, Fő utca 2. Széchényi-kastély

Székesfehérvár, Városház tér 5. Liszt a fehérvári püspöknél

Tetétlen, Liszt Ferenc utca 2. Liszt házikója

Tetétlen, Liszt Ferenc utca 6. Zichy-kastély: A félkarú zongoraművész kastélya

 

Massenet szülőháza

Saint–Étienne, 20 place Massenet

Franciaország, Auvergne-Rhône-Alpes régió, Loire megye


 

Saint-Étienne nagy ipari város,  Lyontól 60 kilométerre délnyugatra fekszik. 1855 óta tartozik hozzá az a település, Montaud, amelynek La Terrasse nevű részében született — szülei legkisebb gyermekeként — Jules Massenet 1842. május 12-én. 1920 óta a tér a zeneszerző nevét viseli (a szülőház a 20. számú épület).

Műszaki végzettségű édesapja, Alexis Massenet, korábban Napóleon tisztje, mivel a Restauráció alatt nem akart szolgálni, műszaki végzettségét hasznosította az acéliparban. 1839-ben Montaud-ban mezőgazdasági szerszámokat gyártó üzemet alapított. Második házasságából itt született meg híressé vált fia. Az édesanya, egy katonatiszt leánya, Adélaïde Royer de Marancourt tehetséges zongorista volt. Ő hozta a zenei gént a családba: az apa első házasságából származó négy gyermeke közül egyik sem volt tehetséges, míg második feleségétől született négy gyermeke mindegyikének erős affinitása volt a zenéhez. Édesapjától viszont technikai precízséget, pontosságot örökölt és tanult Massenet, ami tetten érhető termékeny zeneszerzői pályáján.

A család négy évig élt ebben a házban, az első emeleten.

A ház 1908 körül. Forrás: Massenet par Louis Schneider (artlyriquefr.fr)

Massenet első gyerekkori  hang–emlékei a gyár nehéz kalapácsai által vert ritmus volt. Hamarosan édesapja egészségi állapota miatt el kellett adni az üzemet és 1848-ban Párizsba költöztek. Ekkor az anya nagy hasznát vette hangszertudásának, ugyanis a nehéz helyzetbe került családot zongoraleckék adásából tartotta fenn. Tehetséges kisfiát is ő kezdte bevezetni a zenébe.

A szülőház ma is áll. Massenet halála után két évvel, 1914-ben emléktábla került rá, Louis Lamberton alkotása. 

A város színháza Massenet nevét viseli. Híres szülötte emlékét a városközpontban, az Avenue de la Libertén egy 1929-ben felállított kecses szobor is őrzi, talapzatán a zeneszerző domborművével, mely szintén Louis Lamberton műve: La petite muse (A kis múzsa).

Forrás: e-monumen.net

Massenet további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Avon, av. Franklin Roosevelt

Avon, Szent Péter-templom

Égreville, kastély

Égreville, Szent Márton-templom

Égreville, temető

Párizs, rue Vaugirard

Itt hallgatta Bihari Jánost Berzsenyi Dániel

 Budapest V. Fehér Hajó utca 2.

A mai Fehér Hajó (gyakran írják Fehérhajó-nak is) utca 2., illetve részben a Bécsi utca 1. számú épületek helyén állt 1696-tól az emeletes Fehér Hajó vendégfogadó.

A hely ma a Street wiev-ben

Kapualjából nyílt a Paradicsom Kávéház, ami az 1800-as évek első felében a fiatal értelmiség, az írók, költők, jurátusok találkozóhelyévé vált. Kedvelt helye volt a  görög kereskedőknek is, mert az épület elől indult a Brassó–Bukarest gyorskocsijárat. A görög szabadságharc kitörése (1821) után több rokonszenv-tüntetés zajlott itt, és leírások szerint a kávéház falait görög jelvények és egy csatakép díszítették.

Bihari János

A kávéháznak a biliárd mellett rendkívüli vonzereje volt Bihari János és cigányzenekarának játéka. Bihari 1801-ben vagy 1802-ben érkezett Pestre öttagú bandájával. A  Paradicsom Kávéház mellett a Beleznay kertben (a mai Rákóczi út 7–9. helyén) is játszott, és egycsapásra meghódította a közönséget.
Amikor Berzsenyi Dániel niklai magányából 1810 március végén felruccant Pestre, három barátja, Szemere Pál, Vitkovics Mihály és Kölcsey Ferenc társaságában betért a Paradicsom kávéházba. A jelenetről Szemere Pál referált levélben Kazinczynak. Szemere nem túlzottan rajongott a verbunkosért, Berzsenyi viszont még rá várakozó barátairól is megfeledkezett, annyira lenyűgözte Bihari és zenekara...

Alig mondá ki Vitkovics Berzsenyi előtt ezt a' szót: Itt van Bihari, azonnal felkele Berzsenyi 's Vitkovics őtet a másik szobában hegedülő Biharihoz vala kéntelen tüstént vezetni. Berzsenyi Biharival sokáig hegedültetett, 's annyira el volt ragadtatva Bihari által, hogy a' más szobában utána várakozókról egészen elfelejtkezett. Vitkovics 's én, a'kik eddig Berzsenyi kedvéért hallgattuk Biharit, megunatkozánk 's visszamentünk társainkhoz 's Berzsenyit egyedül hagytuk Musikásával ... Végre bejött Berzsenyi 's hegedültette Biharit ...– Bort ide! Te pedig Bihari húzd. Énnekem a' magyar muzsika, csak magyar nóta legyen, igen tetszik.– Nem igen nékem – mondék.

Emlékiratainak tanúsága szerint Déryné Széppataki Róza is járt a fogadóban, amikor meglátogatta betegen fekvő riválisát, Schodelnét.

A fogadó 1827-től lassú hanyatlásnak indult. 1847-ben Petőfi innét indult egyik utazására, s feljegyezte, hogy egy piszkos pincér ébresztette... Az épületében is megroskadt vendégfogadót 1874-ben lebontották. Hogy mi történt telkével és közvetlen környékével, megtudhatjuk a remek urbface oldal képes összefoglalójából.

Az egykori, utcájának is nevet adó fogadónak állítottak emléktáblát, de nem pontosan a helyszínen, hanem a Fehér Hajó utca 5. számú épületen. Így szövege nem igazán helyes...

Források:

Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. Bp. Kis–Lant Kiadó, 1995
Haupt Erik: Újévi ajándék: kávé és cukor. Görög kávéházak Pestbudán. = nemzetiségek.hu 1998/6
Bihari János. = Muzsika 1964. 10.
Vargha Balázs: Irodalmi városképek. Berzsenyi tündér Pestje. = Budapest 1970. 5.
Legány Dezső: A magyar zene krónikája : zenei művelődésünk ezer éve dokumentumokban. Bp., Zeneműkiadó, 1962 /Magyar zenetudomány 4./
Gundel Imre – Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. Bp. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1979
A Főnix-székház. = urbface.com

Verdi emlékműve felnevelő városában

Busseto, piazza Verdi: Monumento a Giuseppe Verdi

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

1913. október 9-én, születésének centenáriuma alkalmából állította Busseto városa nagy fiának ezt a hatalmas emlékművet:

 

Luigi Secchi alkotása karosszékben ülve ábrázolja a Maestrót a róla elnevezett téren, Busseto legfontosabb központi épülete, a festői Rocca előtt; szemét rajta tartja a városka főutcáján, amelyet olyan sokat rótt egykor.

Verdi a közeli Le Roncole faluban született, Bussetóban vált felnőtté és muzsikussá, majd a szintén közelben fekvő Sant Agata-birtokon töltötte életének nagy részét. Rendkívüli módon ragaszkodott tehát szülőföldjéhez, ami pedig a természeti szépségekben és történelmi emlékekben szinte tobzódó Itáliának éppen a legjellegtelenebb, a Pó mocsarai következtében pedig legegészségtelenebb fertálya is volt. Ráadásul Bussetóval – finoman fogalmazva – nem volt felhőtlen a kapcsolata. A konfliktusok a városi zenemester és orgonista állás körüli méltatlan huzavonával kezdődtek, magánéleti problémákkal folytatódtak, később pedig a kisváros teljesíthetetlen elvárásokkal tekintett a már világhírű Verdi felé. Mégis egész életében erre a környékre húzta valami...

A szobor rálát a vele pontosan szemben lévő – a fenti képen nyíllal jelzett – Barezzi-házra is, amelynek homlokzatán avatásának napján emléktáblát kapott a Verdi életében gyerekkora óta legjobb, legderekabb ember, Antonio Barezzi. 

Végül itt a blogger, aki sosem hitte volna, hogy egyszer teljesülhet nagy vágya, hogy eljusson Verdi szűkebb hazájába, de 2016 nyarán mégis sikerült:

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.

A győri püspök muzsikusai és a Richter család

 Győr, Apáca utca 5.
Káptalani zenészek háza

A 16. század első felében ezen a telken a városháza állott, amelyet 1570-ben cseréltek el az akkor romokban álló piactéri nagypréposti házért, a mai Széchenyi tér és Rákóczi utca sarkán lévő épület elődéért. A csere után itt, a középkori városházában rendezték be a a székeskáptalan által fenntartott „magyar iskolát”, amelyet káptalandombi otthonából a német katonaság üldözött el. Az ekkor már kétemeletes épület az iskolai oktatás mellett a székesegyházi muzsikusoknak is otthona lett, mint a Káptalani zenészek háza (1778-ban az iskolát el is költöztették).

Egy kotta borítóján fennmaradt egy 1752-ből származó feljegyzés arról, mekkora lakásuk volt itt a zenészeknek:

A felső emeleten a succentornak valamikor két szobája, konyhája, padlásrésze volt kamra nélkül. Most mint orgonista egyúttal két szobában lakik, van konyhája, kamrája és padlásrésze. — Lakner János másodhegedűsnek egy szobája, konyhája tűzhellyel, padlásrésze és kamrája van. Unterberger Ernő tenoristának ugyanez. Purska Jánosnak egy kisebb szobája, konyhája…

(Itt megszakad a szöveg; idézi: Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században című könyvében.)

Közben az épületet a káptalan 1775-ben újjáépíttette.

Ma a nagyméretű kétemeletes ház homlokzatát copf stílusú vakolat–architektúra díszíti. Kosáríves kapuja felett latin nyelvű emléktábla látható:

 Magyar fordítása:

Ezen ódonságában roskadozó épületet a székesegyházi karzenészek és az első elemekben oktatandó zsenge ifjúság kényelmére, dísz és közjó okáért nemesebb kivitelben alapjaiból újra emeltette a győri káptalan 1775. évben.

Az újjáépítés idején Istvánffy Benedek volt a székesegyház karnagya. Ő is itt lakott, először nem a karnagy, hanem az orgonista számára kijelölt lakásban. Új, kényelmesebb otthonát azonban már nem sokáig élvezhette: előbb felesége, Kőmíves Katalin halt meg 1778. június 5-én, majd negyvenöt éves korában, október 25-én ő maga is elhunyt.

1832 és 1854 között itt lakott Richter Antal, aki 1832-ben nyerte el a székesegyház zenei vezetőjének tisztségét. Richter Alsó–Ausztriából származott, korábban az Esterházyak kismartoni kórusában énekelt. Székesegyházi karnagyként komponálással is foglalkozott.

Felesége, Csazenszky Jozefa ebben a házban is született és nevelkedett, mivel apja székesegyházi muzsikus volt. A kitűnő énekhangú lány, majd fiatalasszony gyakran énekelt a székesegyházban, de hangversenyeken is. Részt vett például férje egyik nagy vállalkozásában, az 1844 októberében műkedvelőkkel, német nyelven, hangversenyszerűen bemutatott Cosi fan tutte című Mozart–operában és — szintén férje vezényletével — Haydn: Évszakok című oratóriumának előadásán is.

Hans Richter (Forrás: wiki)

Itt, a Káptalani zenészek házában született 1843. április 2-án fiuk, Richter János (Hans Richter), a legendás Wagner–karmester. Keresztapja maga a zenekedvelő püspök, Sztankovits János lett, aki Richter Antalt és a székesegyházi zenészeket a kötelességén jóval felül is támogatta. János után még három gyermeke született a Richter–házaspárnak; kettő csecsemőként, egy lány pedig 14 éves korában halt meg.

Richter Antal nem csak az egyházi zene területén működött, szívügye volt a város zenei életének fejlesztése. 1846-ban sikerült megalakítania a Győri Férfidalegyletet, a következő évben pedig az egyleti zeneiskolát. Ugyan a Férfidalegylet működése az 1848/49-es események miatt megszűnt, s Richter életében nem is lehetett újra beindítani, mivel az osztrákok tiltottak minden közösségi formát, a dalegyleteket különösen a rebellió melegágyainak tartották. De az ő elképzelései éltek tovább, amikor 1862-ben megalakult a Győri Ének– és Zeneegylet; utódai őt tekintették a szellemi alapítónak.

Richter Antal 1854-ben, 52 éves korában hirtelen meghalt; a szájhagyomány szerint egy kórista hamis éneklése miatt annyira felizgatta magát, hogy szélütést kapott. Özvegye megélhetési gondok miatt Bécsbe költözött, ahol tehetséges fiát  beadta az udvari kórus konviktusába, ő maga pedig szólóénekesnőként bejárta egész Európát, illetve énektanárként is működött. Énekesi kvalitásait jelzi, hogy még férje életében szerződtették volna a hamburgi operaházba; férje halála után pedig ő volt Wagner: Tannhäuser című operájának első bécsi Vénusza. Énekpedagógusként olyan új módszert dolgozott ki, amely egyesítette az olasz és német technikát. Férje zeneműveinek nagy részét — mintegy százhúsz kompozíciójának kéziratát — a bécsi Gesellschaft der Musikfreundénak ajándékozta. Richter Antalnak Győrben körülbelül harminc műve volt található a Richter János Archívumban, amelynek anyaga legújabban Budapestre került.

Bár Antal fia, Richter János korán elkerült Győrből, néhány vezénylési kísérlet után élete első nyilvános hangversenyét szülővárosában dirigálta. 1865. szeptember 19-én, a győri Ének– és Zeneegylet rendezésében a Radó-szigeten álló akkori színházban zajlott az a hangverseny, amelyet fényes karrierje kezdetének tekintett.

A Richter Antal által 1846-ban alapított Férfidalegylet 80. évfordulóján — 1927 februárjában — apa és fia közös emléktáblájával jelölték meg az épületet:

A könnyebb olvashatóság kedvéért:

Ebben a házban lakott 1832–1854-ig

RICHTER ANTAL

székesegyházi karnagy, a Győri Ének– és Zeneegylet megalapítója

Itt született 1843. április 5-én fia

Dr. RICHTER JÁNOS

világhírű karnagy.

Hálás kegyelettel emlékezetéül a Győri Ének– és Zeneegylet

80 éves jubileuma alkalmából

(Megjegyzés: Richter János valójában április 2-án született; a táblán megkeresztelésének dátuma olvasható.)

Sajnos, Richter Antal sírja ma már nem lelhető fel. A Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra, ám a temető felszámolásakor az ő hamvait nem vitték át az új Nádorvárosi köztemetőbe, mint több jeles győri polgárét. Ez bizony az Ének- és Zeneegylet nagy mulasztása volt... 

Források:

Orbánné Horváth Márta: Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Győr, Városi Könyvtár, 2001
Cziglényi László: Győr. 2. jav. kiad. Bp. Panoráma, cop. 1987
Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században. Bp. Akadémiai Kiadó, 1980

Farkas Zoltán: Folyamatos múlt, befejezett jelen. Richter János Archívum Győrött. = Muzsika 2000. 6.
Vavrinecz Veronika: Richter Antal (1802–1854) élete és működése. 2003, Szkarabeusz Kiadó. /A Richter János Archívum közleményei I./


A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem

Anton Bruckner szülőháza

Ansfelden, Augustinerstrasse 3.
Geburtshaus Anton Bruckner

Ausztria, Oberösterreich 

A templom közelében álló ház az ansfeldeni plébánia iskolaépülete volt, s egyúttal helyet adott a sekrestyés és az iskolamester szolgálati lakásainak. Mai formáját 1853/54-ben nyerte el.

Itt született 1824. szeptember 4-én id. Anton Bruckner tanító és felesége, Theresa Helm első gyermekeként Anton Bruckner.  A család több nemzedék óta ebben a házban élt, már a zeneszerző nagyapja is Ansfeldben volt iskolamester. 

Bruckner első tizenegy évét élte le itt. A kis lakásban heten laktak; tizenegy testvére született, de csak öten maradtak életben. Ifjan még egyszer visszatért ide, amikor tanítóként ő helyettesítette megbetegedett édesapját.

Ma a zeneszerző emlékmúzeuma működik az épületben. Először 1971-ben nyitották meg emlékhelyként a nagyközönség előtt; azóta két alkalommal, legutóbb 2014-ben jelentősen bővítették és gazdagították.

Gyűjteményének legértékesebb részét a zeneszerző eredeti relikviái jelentik: karmesteri pálcája, cilindere, mellénye és két hangszere, egy clavichord és egy orgona játszóasztala. Az egyik terem a korabeli iskolai környezetet idézi a hirschbachi katolikus népiskola néhány bútorával. Ez a helyiség egykor valóban osztályterem volt, Bruckner maga is ide járt iskolába.
A múzeum nyitvatartását ITT találhatjuk más praktikus információkkal együtt.

A szülőházat még a zeneszerző életében, 1895-ben megjelölte emléktáblával a linzi Frohsinn dalárda, amelyet 1860–68 között, megszakításokkal Bruckner vezetett.

Bruckner édesapja 46 éves korában hunyt el, síremléke a helyi temetőben ma is látható.

A fényképek forrása:

landesmuseum.at

google.hu/maps/place/Geburtshaus+Anton+Bruckner

A budai Várszínház zenei emlékei

Budapest I. Színház utca 1-3.

A copf stílusú, kétemeletes, falpilléres tagolású épület oromfalán koszorúban Buda címere látható.

Története a 13. századra nyúlik vissza: 1270 körül eredetileg ferences templomnak épült. 1301-ben ide temették utolsó Árpád–házi királyunkat, III. Andrást, s egyes irodalomtörténészek úgy vélik, a hozzá csatlakozó kolostor volt a színhelye Kálti Márk munkásságának, a Képes krónika megírásának. A 15. században olyan jeles írók és szónokok állottak élén, mint Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát. A török hódoltság idején a kolostort a budai pasák rezidenciájává, a templomot dzsámivá alakították. Az 1686. évi ostrom során mind a templom, mind a kolostor romba dőlt, 1725–1736 között a karmeliták építették újjá.

II. József 1784-ben feloszlatta a szerzetesrendet, s a gazdátlan templomot színházzá alakíttatta. A császár 1783-ban Pozsonyból Budára helyezte át a Helytartótanácsot és más fontos állami intézményeket — megteremtve ezzel a későbbi főváros alapjait — s a színházalapítással a Budára költözött nagyszámú hivatalnok szórakoztatásáról kívánt gondoskodni. A színházat később a magyar főurak és a köznemesség is szívesen látogatta.

Az épület átalakítását Kempelen Farkas tervezte, s ő készítette a színház első tizenhét díszletét is; az építkezést Hikisch Kristóf irányította.

A bejárat tágas előcsarnokba nyílt, ahonnét jobbról és balról lépcsősor vezetett a páholyokhoz. A színházterem szerkezete fából készült, nézőtere 1200 személyes volt. Három emelete közül kettőn voltak páholyok, összesen harminchárom. A harmadik emeleten középen zártszékek voltak, oldalt karzati ülőhelyek. Az udvari páholyt az első emeleten, a színpadtól balra helyezték el. Az egykori szentély alatti kripta egy részét süllyesztőnek használták, a kolostori cellákból öltöző lett, a színpad a főoltár helyét foglalta el.

A színházterem belsejét a 19. században és a 20. század első harmadában több ízben is átalakították, majd, miután 1924-ben a karzat egy része leszakadt, több előadást nem tartottak benne, s 1943-ban belső architektúráját teljesen elbontották. Az épület barokk falai, boltozatai, copf stílusú lépcsőházai az 1944–45. évi ostrom alatt komoly sérüléseket szenvedtek. Külső formájának megtartásával, belső tereinek modernizálásával csak 1977-re állították helyre, nézőtere ma mindössze 264 személyes.

Az 1918-as felújítás után ilyen volt a színházterem (Vasárnapi Újság 1918. 13. szám): 

 

A Várszínház 1787-ben nyitotta meg kapuit. 1800-ban a zenetörténet két óriása járt az épületben. Joseph Haydn, József nádor fiatal feleségének, Alexandra Pavlovnának meghívására — férje névnapját megünnepelendő — március 8-án a Budavári palotában vezényelte A teremtés című oratóriumát. Haydn már február közepén megérkezett Budára, hogy részt vegyen a próbákon, amelyeket itt, a Várszínházban tartottak. Az egykorú híradások szerint a zeneszerző elégedett volt a német és a magyar színtársulat muzsikusaiból, énekeseiből és műkedvelőkből álló együttessel, több próbát tartott velük, és megismerkedett a zenei élet jelesebb képviselőivel.

1800. május 7-én a színházban tartotta hangversenyét az akkor 30 éves Beethoven. Fellépésére Alexandra Pavlovna névnapi ünnepségeinek keretében került sor: Punto kürtművésszel (eredeti neve Johann Wenzel Stich) Beethovennek a kürtös számára komponált kürt–zongora szonátáját (Op. 17, F-dúr) játszották. A Magyar Kurir május 13-i száma így tudósított:

a’ BudaiTheatrumban Concert tartatott, a’ mellyben egy Beethoven nevű híres muzsikus a’ Forte–Pianon való mesterséges jádzása által mindenkinek magára vonta a’ figyelmetességét.

A tudósításból nemcsak Punto neve, hanem sajnálatos módon a műsor is kimaradt, így pontosan nem tudható, mi hangzott el még azon a hangversenyen.

Az 1787-ben megnyílt színházban szinte a kezdetektől játszottak operákat, zenés darabokat, bár eleinte csak szórványosan. Dittersdorf műve, a Doktor és patikus nagy sikert aratott, és megkedveltette a közönséggel a Pest–Budán addig szinte teljesen ismeretlen műfajt. Az első színigazgató, Bulla Henrik mutatott be először Mozart–művet 1788-ban, a Szöktetés a szerájból című daljátékot. 1789-ben a színházban szerepelt gróf Erdődy János pozsonyi magánszínházának társulata Hubert Kumpf vezetésével, s a nyolc hónap alatt a pest–budai közönség megismerhette a pozsonyi főúri színház teljes műsorát: a színre került 205 darab között 32 operát mutattak be, köztük Mozart Don Giovanniját (Don Juan címen, német fordításban).

A 18. század utolsó évtizedétől az operaműfaj népszerűsége tovább nőtt: a Várszínház társulatának repertoárja a korábban Bécsben sikert aratott darabokkal gyarapodott. 1793-ban bemutatták Mozart Varázsfuvoláját, de játszották Cherubini, Grétry, Mèhul, Boieldieu műveit is. Egyre több vendégszereplő érkezett nemcsak Bécsből, hanem Grazból, Münchenből, Brünnből és Prágából is. 1805-ben fellépett itt Anna Menner, a bécsi udvari opera énekesnője, aki a következő évre le is szerződött a Várszínházba; feleségül ment Czibulka színigazgatóhoz, s mindvégig legkiválóbb tagja volt az operatársulatnak.

Bár az első időszakban egyértelműen a német szín– és operajátszás dominált, 1790. október 25-én ebben a színházban tartotta Kelemen László társulata az első magyar nyelvű előadást hivatásos színészekkel (Simai Kristóf: Igazházi). Kelemen Lászlóék zenés darabokat is játszottak; komolyabb szakmai felkészültség nélküli, mégis jelentős előadások voltak ezek a magyar operajátszás történetében. Itt is színre került 1793-ban a Reischl–féle deszkaszínházban bemutatott Pikko herceg és Jutka Perzsi című darab, az első magyar nyelvű énekesjáték, Chudy József azóta elveszett zenéjével. A társulat által később bemutatott zenés játékokban, vígoperákban nagy szerepe volt Szerelemhegyi Andrásnak, aki librettókat fordított magyarra, s zeneszerzőként, betanítóként is hozzájárult az előadásokhoz.

1833–1837 között, úgyszólván a Pesti Magyar Színház megnyitásáig a magyar színművészet legjobb erőiből frissen megalakult Budai Magyar Játékszíni Társaság játszott az épület falai között prózai és zenés műfajt egyaránt. A prózai társulat, akik közül többen, mint például Lendvay Márton, operát is énekeltek, 1835-ben egészült ki operai tagozattal. A legnagyobb erőt Déryné Széppataki Róza képviselte, az első magyar operaénekesnő, aki az ezt megelőző években jobbára Kassán és Kolozsváron játszott. A Várszínházban zenekar alakult, amelynek vezetésére a fiatal Erkel Ferencet szerződtették. Erkel 1834-ben Steinlein-Saalenstein grófné szemerédi birtokára került zenemesternek. Pesten átutazva nagy sikerrel lépett fel zongoristaként a kaszinóban, így ismerték meg, s hívták a színházhoz karmesternek. Ebben a rövid időszakban állt fokozatosan össze az a társulat, amely az 1837-ben megnyíló Pesti Magyar Színházban fogja lerakni az európai színvonalú magyar operakultúra alapjait. Különösen Déryné jelenléte vonzott másfél évig telt házakat a színházba. Színre került Ruzitska József még Kolozsváron 1822-ben bemutatott két operája, a Kemény Simon és a Béla futása; ez utóbbi, magyar történelmi témájával, bécsi, olasz és magyar verbunkos elemek vegyítésével az első új értelemben vett magyar operának, Erkel közvetlen előfutárának tekinthető. Játszottak Rossinit, Meyerbeert, Cherubinit, olyan operákat, amelyeket korábban már hallhatott a közönség, de ekkoriban hangzottak el először magyarul. Erkel Ferenc operakarmesteri működéséről Rossini Sevillai borbélya után jelent meg az első méltatás a Honművészben:

Az orchestrum Erkel Ferencz úrnak, új karmesterünknek vezérlete alatt igen helyesen viselé magát. A színház tömve volt…

1835 telétől azonban, miután Déryné távozott a társulattól, a beálló tél is nehéz helyzetbe hozta a színházat (állandó híd nem lévén, veszélyes volt az átkelés a Dunán), s csökkent az operaelőadások iránti érdeklődés. Erkel a Pesti Német Színházba szerződött másodkarmesternek, ahol további szakmai gyakorlatot szerzett, amit később a Nemzeti Színház első karmestereként kamatoztatott.

A következő évtizedekből, amikor túlnyomórészt ismét német társulatok játszottak a Várszínházban, kiemelésre érdemes a fiatal Goldmark Károly alakja. Goldmark, miután 1848–1850 között a soproni színház zenekarának első hegedűse volt, 1850 nyarától Schmid igazgató társulatánál itt játszott, a Várszínházban. A hiányos kis zenekart abban az időben Doppler Károly vezette, s meglehetős nehézségek közepette zajlottak a nagyoperák előadásai. A Hugenottákban például egyszer Goldmark egyedül játszotta az első hegedű szólamát… 1851 szeptemberében Schmid feloszlatta társulatát, Goldmark Bécsbe ment, ahol a Józsefvárosi Színház zenekarának tagja lett; ettől kezdve külföldön élt.

A Várszínházban az utolsó előadást 1924-ben tartották. Újjáépítése után 1978-ban nyílt meg újra. Néhány évig a Népszínház játszóhelye volt, majd a Nemzeti Színház kamaraszínháza. Utoljára a Nemzeti Táncszínház működött benne. Jelenleg (2017) nagyszabású átépítés alatt áll, hogy a Miniszterelnökség költözzön oda. Ma már csak nevében színház...

Beethoven itteni fellépését egy 1927-ben (halála 100. évfordulóján) a főhomlokzaton elhelyezett emléktáblán örökítették meg. Portrédomborművét Sidló Ferenc készítette:

Ugyancsak 1927-ben állítottak emléktáblát Kelemen Lászlónak is. 1945 körül mindkét tábla eltűnt, illetve megsemmisült.

Az újjáépítés után, 1980-ban leplezték le a Borsos Miklós által készített vörösmárvány domborművet Kelemen Lászlóék emlékezetére:

2000-ben, Beethoven koncertjének 200. évfordulóján állították azt a márványtáblát, amelynek portrédomborművét Marton László készítette:

Források:

Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Budapest enciklopédia. Bp. Corvina, 1970
Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei 3. Budapest. Bp. Képzőműv. Alap, 1961
Zolnay László: A budai Vár. Bp. Gondolat, 1981
Clauderné Vladár Margit: A Várszínház története. Tanulmányok Budapest múltjából. Klny. 1944.
A budapesti Operaház 100 éve. Bp. Zeneműkiadó, 1984
Cenner Mihály: Erkel Ferenc a Pesti Városi (német) Színházban. = Erkel Ferencről és koráról. Bp. Püski, 1995
Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1973
Goldmark Károly: Emlékek életemből. Bp. Zeneműkiadó, 1980
w.martonlaszlo.hu

A "Kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem